Arany 4000 dollár felett: buborék, vagy új pénzügyi korszak?

Rekordévet fut az arany 2025-ben

2025 végére az arany minden korábbi rekordját megdöntötte. Az unciánkénti árfolyam (31,1 gramm) átlépte a 4000 dolláros szintet, időszakosan már 4200 dollár felett is kereskedtek vele, miközben az év elejéhez képest több mint 60%-os emelkedést hozott – ez az egyik legerősebb éves teljesítmény az elmúlt évtizedekben.

Hazai szemmel nézve is brutál a kép: a befektetési arany grammonként 40–45 ezer forint körüli sávban mozog, így forintban számolva is történelmi magasságokban van a nemesfém.

Központi bankok minden eddiginél agresszívebben vásárolnak

A mostani aranyrali egyik legfontosabb motorja nem a lakossági „FOMO”, hanem a jegybankok vásárlási hulláma:

az elmúlt években 1000 tonna feletti nettó aranyvétel érkezett évente az official szektortól,
a jegybankok több egymást követő évben is rekordközeli mennyiséget vettek,
2025-ben is erős maradt a trend, egyes hónapokban 50 tonna feletti nettó vásárlással.

A jegybanki aranyéhség mögötti fő motívumok:

geopolitikai kockázatok (háborúk, szankciók, befagyasztott devizatartalékok),
dedollarizáció – egyre több feltörekvő ország szeretne kevésbé függni az amerikai állampapíroktól,
olyan eszközt keresnek, amelyet nem lehet egy politikai döntéssel „lekapcsolni”.

Egyre több jegybank mondja ki nyíltan: a tartalékstratégia célja, hogy „politikai kitettség” helyett fizikai, geopolitikailag nehezebben támadható eszközt tartsanak.

Nem klasszikus lufi: kevés lakossági mánia, visszafogott ETF-áramlás

A 2025-ös aranyrali több ponton eltér egy klasszikus buboréktól:

a tőzsdén kereskedett arany ETF-ekbe irányuló tőkeáramlás nem dönt új rekordokat,
az aranybányász részvények jóval kevésbé emelkednek, mint maga a nemesfém,
a nagy elemzőházak hosszú távú előrejelzései még mindig viszonylag óvatosak a mostani árfolyamszinthez képest.

Vannak persze merészebb forgatókönyvek is: az elmúlt hónapokban több bank 4500–5000 dollár közötti célárakkal jött ki, amelyeket a tartós jegybanki kereslet, a várható Fed-lazítás és a magas globális adósságszint indokolna.

Összességében a kép inkább az, hogy a hivatalos szektor lépett elő fő vásárlóvá, a lakossági és intézményi spekuláció pedig csak „ráül” erre a mozgásra – nem fordítva.

Történelemóra röviden: 1979–1980 vs. 2025

A mostani aranycsúcs kapcsán sokan hasonlítják a helyzetet az 1979–1980-as aranylufihoz, amikor a nemesfém ára szintén extrém ütemben emelkedett, majd komoly korrekció jött. A környezet viszont több ponton más:

akkor két számjegyű infláció, nagyon volatilis kamatkörnyezet és agresszív Fed-szigorítás uralta a terepet,
ma alacsonyabb nominális kamatszint, rekordmagas államadósság és tartósan laza fiskális fegyelem jellemzi a fejlett gazdaságok jó részét,
a hetvenes évek végén a lakossági spekuláció volt a fő hajtóerő, ma sokkal inkább a jegybanki tartalékpolitika és geopolitikai átrendeződés.

Az is árulkodó, hogy az arany akkor tipikusan inflációs sztori volt, most viszont úgy száguld, hogy közben az infláció már mérséklődött. A rali ma sokkal inkább rendszerszintű bizalmi kérdésekről, a dollár dominanciájáról és a pénzügyi rendszer stabilitásáról szól.

Arany és a jelenlegi monetáris rendszer: B terv, ha borul a sztori

Az elmúlt évek jegybanki aranyvásárlásai mögött kirajzolódik egy logikus B-terv:

ha a dollárközpontú rendszer politikai feszültségek miatt sérülékenyebb,
ha a nyugati állampapírok hosszú távon kockázatosabbnak tűnnek,
ha a digitális pénzügyi kísérletek (CBDC-k, új fizetési blokkok) felerősödnek,

akkor jó, ha a tartalékrendszerben jelentős aranyhányad áll, amely akár digitális pénzek mögötti fedezetként vagy „utolsó menedékként” is funkcionálhat.

A jegybanki felmérések alapján a döntéshozók növekvő része gondolja úgy, hogy az arany nem egyszeri divat, hanem tudatos, hosszú távú stratégiai elem a tartalékszerkezetben.