Az Egyesült Királyságban komoly politikai és szakmai vita indult a friss költségvetés előkészítése kapcsán. A kormány tagjai az elmúlt hetekben kifejezetten borús képet festettek a brit gazdaság állapotáról, miközben a költségvetési felügyelet szerint a hivatalos előrejelzések ennél jobb mozgásteret mutattak.
A kritikusok azt állítják, hogy a kabinet tudatosan hangsúlyozta túl a nehézségeket, hogy ezzel készítse elő az adóemeléseket és a visszafogott költekezést. A kormány viszont azzal érvel, hogy a cél egy erősebb, válságálló fiskális tartalék felépítése volt.
Az OBR és a kormány közti üzenetváltás
A vita egyik központi eleme a brit költségvetési felügyelet, az Office for Budget Responsibility korábbi jelzése. A felügyelet olyan előrejelzéseket adott át a pénzügyi tárcának, amelyek szerint ugyan vannak kockázatok – például termelékenységi kérdések –, de ezeket részben ellensúlyozza a valós bérek alakulása és az inflációs pálya.
A számok alapján a kormány saját fiskális szabályrendszere még egy kisebb, néhány milliárd fontos „párnával” is teljesíthető lett volna. A kormány kommunikációja viszont jóval szűkebb mozgástérről beszélt, ami sokak szerint tudatosan borús keretet adott a költségvetésnek.
Mi az a fiskális tartalék, és miért pörög mindenki rajta?
A fiskális tartalék lényegében az a plusz mozgástér, amit a kormány magának hagy a szabályokhoz képest. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:
-
ha a bevételek a vártnál gyengébbek, nem kell azonnal új adókat kivetni,
-
ha hirtelen gazdasági sokk jön (recesszió, háború, globális válság), van miből tompítani a hatásokat,
-
a befektetőknek és a hitelminősítőknek is üzen: mennyire óvatos vagy mennyire kicentizett a költségvetés.
A mostani brit költségvetés esetében a kormány úgy döntött, hogy a korábban jelzettnél jóval nagyobb tartalékot épít be, így a büdzsé stabilabbnak tűnik, de kevesebb a hely plusz kiadásokra, adócsökkentésekre vagy új programokra.
Politikai támadások és bizalmi kérdés
Az ellenzék szerint a kormány kommunikációja félrevezető volt: a gazdaság állapotát és a költségvetési mozgásteret tudatosan mutatták a valósnál rosszabbnak, hogy könnyebb legyen indokolni a szigorúbb költségvetést.
A kormány ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy:
-
a globális bizonytalanság magas,
-
a kamatszint alakulása kiszámíthatatlan,
-
és jobb most erősebb védőhálót építeni, mint később kapkodva reagálni.
A vita így túlmutat a konkrét milliárdokon: a bizalomról szól. A választók számára az a kérdés, mennyire bízhatnak abban, hogy a kormány őszintén beszél a gazdasági helyzetről, a befektetők és a piac számára pedig az, mennyire kiszámítható és fegyelmezett a költségvetési politika.
A központi bank szerepe a háttérben
A fiskális tartalék nagysága nem csak a költségvetés belügye. A kormány érvelése szerint a nagyobb tartalék:
-
stabilabb hátteret ad a jegybanknak a kamatcsökkentésekhez,
-
csökkenti annak kockázatát, hogy egy váratlan sokk idején egyszerre kelljen kamatot emelni és költségvetést szigorítani,
-
javítja az ország finanszírozási megítélését, vagyis végső soron az államadósság kamatterheit is befolyásolja.
A monetáris és fiskális politika formálisan külön pályán mozog, a gyakorlatban viszont szorosan egymásra vannak utalva – ezt a mostani brit vita is jól mutatja.
