A CBAM szerepe a kereskedelemben
A karbonvám (CBAM – Carbon Border Adjustment Mechanism) lényege, hogy:
-
bizonyos, szén-dioxid-intenzív termékek EU-ba irányuló importjára
-
olyan terhet rak, amely nagyjából megfelel az EU-ban fizetendő kvótaköltségnek.
Ezzel az EU azt akarja elérni, hogy:
-
ne legyen értelme „kivinni” a szennyező termelést az EU-ból,
-
a harmadik országbeli gyártók se kerüljenek indokolatlan versenyelőnybe csak azért, mert otthon lazább a klímapolitika.
Az egyszerűsítés lényege
2025-ben az EU módosította a CBAM-szabályokat, kifejezetten a kisebb importőrök helyzetének könnyítésére. A fő üzenet:
-
a kis és közepes importőrök döntő többsége kikerül a CBAM-nak való közvetlen megfelelési kötelezettség alól,
-
a rendszer továbbra is a kibocsátás döntő hányadát lefedi, de a „mikrojátékosokat” már nem kényszeríti ugyanarra az adminisztratív szintre, mint a nagyokat.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU inkább a nagy volumenű, rendszeres importőrökre koncentrál, és nem a kisebb, alkalmi vagy limitált tételben importáló cégeket terheli.
Mely vállalkozások mentesülnek a gyakorlati CBAM-terhek alól?
Az egyszerűsítés után:
-
a kis importőrök több mint 90%-a mentesül az érdemi CBAM-adminisztráció alól,
-
azaz nem nekik kell részletesen riportálni a beérkező termékek beépített CO₂-tartalmát,
-
a tényleges klímaterhet főként a nagyobb importőrök fogják hordozni.
Fontos: ez nem azt jelenti, hogy az érintett termékek után „nincs karbonköltség”, hanem azt, hogy sok KKV nem maga lesz a CBAM-kötelezett, hanem jellemzően:
-
nagykereskedő,
-
importőr lánc tetején álló szereplő,
-
vagy már a gyártó vállalja a megfelelést és beárazza a termékbe.
Mit jelent ez egy magyar KKV-nak?
Egy magyar KKV – amely:
-
csak alkalmanként importál CBAM-köteles termékeket (pl. kisebb mennyiségű acél, alumínium, bizonyos építőipari vagy ipari beszállítói termék),
-
nem nagy volumenű, folyamatos importőr –
jó eséllyel az egyszerűsítés után nem lesz közvetlen CBAM-riportálási kötelezett.
Viszont:
-
az importált termék ára tartalmazhatja a karbonvám költségét (a beszállító beépíti az árába),
-
számlázásban, szerződési struktúrában érdemes tisztázni, ki viseli a CBAM-ból eredő terheket,
-
nagyobb beszállítók esetén várható, hogy „csomagárként” jelenik meg a pluszköltség, nem pedig külön tételként.
A klímacélok érvényesítése nagy importőrökön keresztül
A rendszer úgy lett áthangolva, hogy:
-
a CO₂-kibocsátás túlnyomó részét adó importőrök továbbra is a CBAM fókuszában maradnak,
-
az apró szereplők adminisztrációja nem viszi el az erőforrásokat – sem a cégeknél, sem a hatóságoknál.
Így:
-
közigazgatási oldalról: kevesebb „szétszórt” dosszié, több kapacitás a valóban nagy CO₂-lábnyomú láncok ellenőrzésére,
-
vállalkozói oldalról: a kisebb importőröknek érezhetően kevesebb megfelelési teher.
Teendők a gyakorlatban
Egy magyar KKV-nak az egyszerűsítés után is érdemes átnéznie:
-
Importstruktúra
-
érkezik-e a céghez CBAM-köteles termék (acél, alumínium, cement, egyéb érintett kategóriák),
-
saját jogon importál, vagy EU-s nagykereskedőtől vásárol.
-
-
Szerződések és árképzés
-
szerződésekben rögzíteni, hogy a CBAM-költség kit terhel,
-
a beszállítói áremelkedést tudatosan kezelni (árkalkuláció, továbbhárítás, fedezet).
-
-
Kockázatkezelés
-
ha a vállalkozás a határértékhez közelít (volumen, érték), érdemes ellenőrizni, nem kerül-e át a „mentes” kategóriából a „közvetlen kötelezett” körbe,
-
a cég könyvelőjével vagy adótanácsadójával átbeszélni, hogy a CBAM egyszerűsített struktúrája mellett van-e bármilyen plusz adminisztratív feladat.
-
