A bizalmi vagyonkezelés, mint jogintézmény, alig több mint egy évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon. A Polgári Törvénykönyv 2014-ben történő módosítása révén vált elérhetővé ez az újfajta vagyonkezelési forma, amely már kezdetektől fogva jelentős érdeklődést váltott ki – elsősorban a vagyonvédelmi és öröklés-tervezési megoldásokat kereső magánszemélyek, családok, illetve vállalkozások körében. A konstrukció gyorsan fejlődött, és a gyakorlatban is egyre szélesebb körben alkalmazták, különösen annak fényében, hogy a kapcsolódó adójogi szabályozás számos kedvező lehetőséget nyitott meg a vagyonrendelők előtt.
A jogintézmény célja és kezdeti fogadtatása
A bizalmi vagyonkezelés bevezetésének fő célja az volt, hogy szétválassza a tulajdonosi szerepet a vagyon hasznosításával és rendelkezésével kapcsolatos döntéshozataltól. A konstrukció lényege szerint a vagyonrendelő átengedi vagyona – legyen az ingatlan, társasági részesedés vagy más vagyoni értékű jog – tulajdonjogát a vagyonkezelőnek, aki a rábízott vagyont a kedvezményezett(ek) javára kezeli. Ez a megoldás ideális lehetett a családi vagyon hosszú távú megőrzésére, a generációváltás előkészítésére, illetve a befektetési döntések centralizálására is.
A konstrukció fogadtatása azonban kezdetben óvatos volt. A jogalkalmazók és a potenciális vagyonrendelők számára nem volt egyértelmű a szabályozás minden részlete, és a jogintézmény még nem rendelkezett kialakult, bevett gyakorlattal. A helyzet azonban néhány éven belül változott: a szabályozás finomodott, a gyakorlat egyre több példát mutatott be, és a bizalmi vagyonkezelés fokozatosan elfoglalta helyét a magyar adó- és vagyontervezési eszköztárban.
A szabályozás adózási szempontból való értelmezése
A jogintézmény növekvő népszerűségében komoly szerepet játszott annak kedvező adózási megítélése. A korai években lehetőség nyílt arra, hogy a vagyonrendelő az általa vagyonkezelésbe adott eszközöket a piaci értékükre felértékelje, ezáltal jelentős adóelőnyöket realizálva, különösen akkor, ha a vagyon egy cégben lévő részesedést jelentett, amelyet értékesíteni kívánt. A felértékeléssel ugyanis az eszköz későbbi értékesítése a kedvezményezett számára gyakorlatilag adómentessé vált. E lehetőség vonzereje miatt egyre több eseti – nem üzletszerű – vagyonkezelési konstrukció jött létre, gyakran kifejezetten adóoptimalizálási céllal.
A 2023-as szabályozásváltozás: egy szigorítás, majd korrekció
A hatóságok – különösen a jogalkotó – figyelmét sem kerülte el, hogy a bizalmi vagyonkezelés nem minden esetben a rendeltetésének megfelelően került alkalmazásra. Ennek nyomán 2023 őszén lényeges jogszabály-módosításra került sor: a korábbi gyakorlatot alapjaiban átalakítva, bevezették a „bemeneti adóztatás” fogalmát. Ennek értelmében a magánszemély által vagyonkezelésbe adott eszköz átadását – különösen, ha felértékeléssel járt – adóköteles értékesítésnek kellett tekinteni.
Ez a szigorítás azonban komoly visszhangot váltott ki, és rövid időn belül, már az év végén újabb jogszabály-módosítás történt. 2023. december 30-ától hatályba lépett az a szabályozás, amely újra a „kimeneti adóztatást” helyezte előtérbe – de immár célzottabb, differenciáltabb megközelítéssel. Az új rendszer megtartotta a régi konstrukciók adóelőnyét, azonban csak akkor, ha a vagyonkezelés hosszú távú, legalább 5 éves időtartamú. Az 5 évnél rövidebb időszak esetén viszont a felértékelt vagyon kiadása már adóköteles, hasonlóan a tartós befektetési számlák (TBSZ) szabályrendszeréhez.
Fókuszban az ellenőrzés: új szemlélet az adóhatóságnál
A jogalkotói célok tisztázása és a visszaélések visszaszorítása érdekében 2025-től az adóhatóság (NAV) új megközelítést alkalmaz. A NAV 2025. évi ellenőrzési terve történetében először külön megemlíti a bizalmi vagyonkezelések vizsgálatát, mint olyan területet, ahol költségvetési kockázatok csökkentése érdekében célzott ellenőrzések várhatók. A NAV hangsúlyozta, hogy szükségesnek látja a szereplők – különösen a vagyonrendelők és kedvezményezettek – vizsgálatát, elsősorban a jogintézmény adójogi célú megkerülésének, illetve a fedezetelvonásra irányuló tranzakcióknak a feltárása érdekében.
Szintén 2025 elején jelent meg egy újabb állásfoglalás, amely az osztalékkövetelés bizalmi vagyonkezelésbe történő rendeléséhez kapcsolódó szja-kötelezettséget tisztázza. Az NGM és a NAV közös értelmezése újabb példája annak, hogy a hatóságok egyre mélyebben kívánják feltérképezni és keretek közé szorítani a gyakorlati alkalmazásokat.
Mire figyeljenek az érintettek?
A jelenlegi szabályozás világosan jelzi: a bizalmi vagyonkezelés továbbra is legitim és hasznos eszköz lehet a vagyontervezés és öröklési stratégia részeként – de csak abban az esetben, ha annak alkalmazása a jogalkotó szándékával összhangban történik. A túl gyorsan megvalósuló tranzakciók – például a vagyonrendelést követő azonnali cégértékesítés, majd a vagyonkezelésből történő tőkekivonás – könnyen kiválthatják az adóhatóság érdeklődését. Ugyanígy kiemelten vizsgálhatók a felértékelés módszertana, annak megalapozottsága és az alkalmazott piaci érték meghatározásának hitelessége.
Összegzés és jövőbeli kilátások
A bizalmi vagyonkezelés jogintézményének jövője Magyarországon egyértelműen azon múlik, hogy a szereplők mennyire képesek a jogszerű és célorientált alkalmazásra. A jogalkotó és az adóhatóság jelenlegi hozzáállása egyaránt azt jelzi, hogy a visszaélésekre zéró tolerancia érvényesül, és a jogintézmény túlzott „adóoptimalizálási” célú kihasználása már nem marad ellenőrizetlen.
Éppen ezért javasolt, hogy minden érintett – legyen az vagyonrendelő, vagyonkezelő, vagy kedvezményezett – vizsgálja felül a meglévő bizalmi vagyonkezelési szerződéseket. Szükség esetén érdemes szakértői támogatással módosítani azokat, elkerülve ezzel az esetleges jogvitákat, adómegállapításokat vagy bírságokat. A rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint a transzparens vagyonkezelési gyakorlat nemcsak jogi, hanem reputációs és pénzügyi értelemben is hosszú távon megtérülő stratégia lehet.
