Új kutatás: a közepes cégek 42%-át már közvetlenül szorítják a globális ESG-szabályok – és az EU közben épp “stop-órázik”

Az EU az elmúlt hónapokban rájött, hogy a sustainability szabályhalmaz kezd kicsit sok lenni, főleg a kisebb cégeknek. Ezért jött a “Omnibus” csomag, ami arról szól, hogy:

  • CSRD

    • kevesebb cégre vonatkozzon a full reporting,

    • a kisebbeknek önkéntes, egyszerűsített standardok legyenek.

  • CSDDD

    • méretalapú, lépcsőzetes kötelezettségek,

    • nem ugyanazt várják el egy gigacégtől és egy középvállalattól.

  • CBAM (karbonvám)

    • kiskeres/“small importer” oldalon egyszerűsítés,

    • kevesebb admin a kicsiknek.

  • Taxonómia

    • leegyszerűsített technikai kritériumok,

    • fókusz a gyakorlati adatgyűjtésen, nem a 80 oldalas definíciószenvedésen.

És ami most nagyon aktuális:

“Stop-the-Clock” irányelv – időt nyernek a kisebb cégek

  • Az ún. Stop-the-Clock direktíva már hivatalosan elfogadva,

  • a tagállamoknak 2025. december 31-ig kell átültetniük,

  • ez elhalasztja a CSRD és CSDDD egy részét, főleg a “második-harmadik hullámos” cégek esetén (tehát a nem tőzsdei, kisebb szereplőknél).

Emellé jönnek az ESRS “quick-fix” módosítások:

  • 2025–2026-ra könnyítések a jelentési kötelezettségekben,

  • fokozatos bevezetés még a nagyoknál is,

  • az ESRS egyszerűsített verziójának szakmai anyagát 2025. november 30-ig adja le az EFRAG.

A következő 2–3 hónapban dől el, hogy:

  • véglegesen milyen küszöbértékek lesznek,

  • pontosan milyen adatszintet várnak el a közép- és kisebb cégektől,

  • hol lesz a határ a “muszáj jelenteni” és az “önkéntes, de elvárt” között.


A svájci példa = spoiler arról, mi vár a beszállítói KKV-kra

A svájci felmérés pár kulcsmondata:

  • a közepes cégek 42%-a, kisebb KKV-k 39%-a már most közvetlenül érintett globális ESG-szabályokban,

  • nem (csak) jogszabályi kötelezettségként, hanem:

    • ügyfél-elvárásokon,

    • beszállítói szerződéseken,

    • piaci nyomáson keresztül.

  • a svájci kormány emiatt külön támogatási programokat akar bővíteni KKV-knak, és infóanyagot adni a nemzetközi elvárásokról.

Ez egy elég tiszta üzenet minden, EU-ba szállító magyar KKV-nak is:

Nem kell megvárni, amíg téged közvetlenül csap arcon a CSRD/CSDDD –
elég, ha a vevőd már abban él.


Mit jelent ez operatívan egy magyar/európai KKV-nak?

Dobok egy “vezetői fordítást”, egyszerűen:

1. A riportolási kötelezettség csúszik, de az adatkérés nem fog

Az Omnibus + Stop-the-Clock:

  • ad némi időnyerést a KKV-knak,

  • kevésbé valószínű, hogy holnaptól full CSRD-szintű jelentést várnak tőled.

Viszont:

  • a nagy ügyfeleid már most készülnek,

  • ők a saját kötelezettségüket rajtatok, a beszállítókon keresztül fogják “teljesíteni”,

  • ergo: supply chain data request = “küldd el az emissziódat, energiafogyasztásod, policy-dat, stb.”

Szóval hiába csúszik a jogszabályi “hard” deadline, a gyakorlati nyomás simán jöhet előbb.

2. Ha exportálsz, az ESG már nem “nice to have”

Különösen érintett vagy, ha:

  • DACH, Benelux, skandináv vagy francia vevőid vannak,

  • ezek nagy része már CSRD-hatályos vagy annak peremén áll,

  • supply chain oldalon kockázatos beszállítót nem akarnak tartani.

Ezért egyre gyakoribb lesz, hogy:

  • csak olyan beszállítóval kötnek szerződést,

  • aki minimum szinten tud riportot adni:

    • energiafogyasztás,

    • alap CO₂-szám,

    • munkaügyi / emberi jogi alapelvek,

    • beszállítói kódex aláírása.

3. A “light ESG” is jobb, mint a “semmit nem tudok mondani”

Nem kell egyből Big4-szintű jelentés, de nagyon nem mindegy, hogy:

  • A verzió:

    “Hát, ESG-ügyben semmit nem mérünk, nincs adatunk, nincs policy-nk.”

  • B verzió:

    “Van egy egyszerű ESG-/fenntarthatósági lapunk,
    éves energiafogyasztási adat,
    alap CO₂-becslés,
    munkavédelmi-szabályzat,
    beszállítói elv-elvárásaink.”

Az EU-s Omnibus pont azt üzeni:
nem kell minden KKV-t ráborítani a full CSRD-szintre, de alapszintű adatot és transzparenciát igenis elvárnak.

HÍVÁS MOST
Scroll to Top
HÍVÁS