Kötelező termékazonosító a webes importnál 2026-tól

Egy termék vámkezeléséhez hamarosan nem lesz elegendő annyit írni, hogy „női cipő”, „telefonos kiegészítő” vagy „műanyag játék”.

2026. november 1-jétől az Európai Unióba irányuló importált távértékesítéseknél kötelezővé válik több termékazonosító, vagyis PID megadása a vámhatóság részére.

A szabály az EU-n kívülről érkező, interneten vagy más távértékesítési rendszerben eladott termékeket érinti. Az adatkötelezettség 2026. július 1-jétől már önkéntesen teljesíthető, november 1-jétől azonban megkezdődik a kötelező alkalmazás és az érdemi ellenőrzés. Az önkéntes időszakban a hiányzó vagy helytelen PID miatt még nem alkalmazható szankció.

Az új rendszer nem csupán a vámügynökök technikai ügye. Érintheti:

• az EU-n kívüli webáruházakat;
• az online piactereket;
• az importáló magyar kereskedőket;
• a saját márkás termékeket forgalmazó vállalkozásokat;
• a gyártókat és beszállítókat;
• a fulfillment szolgáltatókat;
• a postai és futárszolgáltatókat;
• valamint a vám-árunyilatkozatot benyújtó képviselőket.

A változás mögött egyszerű logika áll: a vámhatóság ne csak azt lássa, hogy egy csomagban „elektronikai termék” van, hanem azt is, pontosan melyik modellről, változatról és gyártói termékről van szó.

Miért vezetik be az új termékazonosítókat?

Az EU-ba érkező küldemények több mint 97 százaléka már e-kereskedelmi csomag. Ezt a mennyiséget a vám- és piacfelügyeleti hatóságok hagyományos, egyenkénti ellenőrzéssel nem képesek hatékonyan átvizsgálni.

A 2025-ben elvégzett célzott uniós ellenőrzéseknél a megvizsgált kozmetikumok, játékok, elektronikai termékek, étrend-kiegészítők és egyéni védőeszközök több mint 60 százaléka nem felelt meg valamely uniós követelménynek. Előfordult hiányzó biztonsági dokumentáció, tiltott összetevő, hibás jelölés és nem megfelelő termékinformáció is.

A probléma egyik oka, hogy a vámhatóság gyakran csak általános árumegnevezést és vámtarifaszámot kap. Ha egy adott termékről kiderül, hogy veszélyes vagy szabálytalan, a hatóság sokszor nehezen találja meg ugyanannak a modellnek a további küldeményeit.

A kötelező PID segítségével egy problémás termékhez kapcsolódó ellenőrzés eredménye kiterjeszthető az ugyanazon azonosítóval forgalmazott további árukra is. Így a hatóság nemcsak egyetlen csomagot foghat meg, hanem könnyebben felismerheti a teljes problémás terméksorozatot.

Az új rendszer jól illeszkedik az uniós digitális termékútlevél bevezetéséhez. Mindkettő ugyanabba az irányba mutat: a termékek eredetének, jellemzőinek és ellátási láncának egyre pontosabban követhetővé kell válnia.

Mit jelent a PID?

A PID az angol „Product Identifier”, vagyis termékazonosító rövidítése.

Nem feltétlenül egy teljesen új számozási rendszerről van szó. A legtöbb kereskedő, piactér és gyártó már most is használ:

• cikkszámot;
• SKU-t;
• modellazonosítót;
• EAN-kódot;
• ISBN-t;
• katalógusszámot;
• termékoldal-azonosítót;
• raktári azonosítót.

Az új szabály lényege az, hogy ezek közül meghatározott azonosítókat el kell juttatni a vám-árunyilatkozat benyújtójához, majd a vámhatósághoz.

A megfelelő PID-nek főszabály szerint egyetlen jól meghatározott termékváltozathoz kell tartoznia. Külön azonosítóra lehet szükség például ugyanazon cipőmodell különböző:

• méreteihez;
• színeihez;
• csomagolásaihoz;
• kiszereléseihez.

Nem megfelelő megoldás, ha ugyanazt az általános cikkszámot használják egy fekete 42-es és egy fehér 38-as cipőre, miközben azok a rendelési és készletkezelési rendszerben külön termékváltozatnak számítanak.

Az azonosítónak lehetőleg tartósnak is kell lennie. Nem szerencsés, ha ugyanaz a termék hetente új kódot kap attól függően, melyik raktárban vagy kampányban szerepel.

Háromféle termékazonosító jelenik meg

Az új rendszer három fő azonosítót különböztet meg:

1. kereskedői termékazonosító, vagyis M-PID;
2. nem szabványosított gyártói termékazonosító, vagyis NS-PID;
3. szabványosított gyártói termékazonosító, vagyis S-PID.

A három kód nem ugyanazt a szerepet tölti be.

1. Kereskedői termékazonosító: M-PID

Az M-PID-et az online eladó, a piactér vagy a platform rendeli hozzá a termékajánlathoz.

Ez lehet például:

• a webáruház belső cikkszáma;
• a termékoldal azonosítója;
• egy piactéri termékkatalógus kódja;
• az ajánlat egyedi azonosítója;
• az értékesítési rendszerben használt SKU.

Az M-PID-et minden esetben meg kell adni. Az uniós útmutató szerint ez alól nincs általános kivétel. Az azonosítónak az adott weboldalon vagy platformon egyértelműen vissza kell vezetnie ahhoz a termékhez, amelyet a vásárló megrendelt.

Egy piactérnek különösen figyelnie kell arra, hogy ugyanazon azonosító alatt ne keveredjenek eltérő modellek vagy termékváltozatok.

Például egy „vezeték nélküli fülhallgató” megnevezés önmagában nem elég. Az M-PID-nek olyan pontossággal kell azonosítania a terméket, hogy a vámhatóság szükség esetén visszataláljon az adott online ajánlathoz.

Az M-PID-nek nem kötelező fizikailag szerepelnie a terméken vagy a csomagoláson. Elsősorban az értékesítési, raktározási és rendelésfeldolgozási rendszerben kell léteznie és továbbíthatónak lennie.

2. Nem szabványosított gyártói termékazonosító: NS-PID

A második kötelező adat a gyártó, termelő vagy termékbeszállító saját azonosítója.

Ez lehet például:

• gyártói cikkszám;
• modellkód;
• belső termékszám;
• alkatrészazonosító;
• gyártási katalóguskód.

Az NS-PID nem valamely nemzetközi szabvány szerint készül. Szerkezetét a gyártó vagy beszállító maga alakítja ki.

Ha egy termékhez eddig nem tartozott ilyen azonosító, a gyártónak, termelőnek vagy beszállítónak létre kell hoznia egyet. A szabály nem ír elő kötelező karakterszámot vagy formátumot, de a kódnak alkalmasnak kell lennie a termék megbízható azonosítására.

Saját márkás terméknél ez különösen fontos.

Ha egy magyar vállalkozás egy ázsiai gyártóval készíttet saját márkás árut, érdemes már a gyártási és beszerzési szerződésben rögzíteni:

• ki hozza létre az NS-PID-et;
• milyen struktúrában adják át;
• melyik termékváltozathoz tartozik;
• megváltoztatható-e később;
• hogyan kerül bele a rendelési és vámadatokba.

Az „XY-001” kód önmagában megfelelő lehet, ha valóban egyetlen termékváltozatot azonosít, és az ellátási lánc minden szereplője ugyanazt érti alatta.

3. Szabványosított gyártói termékazonosító: S-PID

Az S-PID valamely nemzetközileg elfogadott szabvány alapján létrehozott termékazonosító.

Ilyen lehet például:

• az EAN;
• az ISBN;
• bizonyos esetekben a UPC;
• egyes ágazati szabványos azonosítók.

Európában a kiskereskedelmi termékeknél leggyakrabban az EAN, könyveknél az ISBN használatos. Ezek általában vonalkódban, QR-kódban vagy más géppel olvasható formában is megjelenhetnek.

Az S-PID-et csak akkor kell megadni, ha ilyen szabványos azonosító létezik az adott termékhez.

Nem válik tehát minden kézműves termék, egyedi alkatrész vagy kis sorozatban gyártott áru számára automatikusan kötelezővé az EAN-kód beszerzése.

Ha nincs szabványosított gyártói azonosító, ezt külön kóddal kell jelezni a vámadatokban.

Egy terméknél hogyan nézhet ki a három azonosító?

Tegyük fel, hogy egy webáruház egy fekete, 42-es méretű sportcipőt értékesít.

A termékhez a következő azonosítók tartozhatnak:

M-PID:
A webáruházban használt cikkszám, például:

RUNNER-BLACK-42

NS-PID:
A gyártó saját modellazonosítója, például:

RX8-BLK-042

S-PID:
A termék EAN-13 kódja, amennyiben van ilyen.

A vámadatban tehát nem egyetlen általános „sportcipő” azonosító jelenik meg, hanem több, egymást kiegészítő kód.

Ez egyfajta digitális ujjlenyomat. Nem feltétlenül mond el mindent a termékről, de megakadályozza, hogy ugyanaz a veszélyes hajszárító vagy hibás játék új névvel és homályos leírással századszor is besétáljon az uniós piacra.

Milyen vámkódokat kell használni?

Az új termékazonosítókhoz külön vámadatkódokat hoztak létre:

• C127: kereskedői termékazonosító, M-PID;
• C128: nem szabványosított gyártói termékazonosító, NS-PID;
• C129: szabványosított gyártói termékazonosító, S-PID;
• Y081: a termékhez nem létezik szabványosított gyártói termékazonosító.

A kódok 2026. július 1-jétől önkéntesen már használhatók. 2026. november 1-jétől megjelennek a TARIC kötelező feltételei között az érintett távértékesítési importügyleteknél.

A termékazonosítókat a vám-árunyilatkozat megfelelő, támogató dokumentumokra vonatkozó adatmezőjében kell megadni.

Ha egy vámáru-nyilatkozati tétel több különböző terméket tartalmaz, minden termékhez meg kell adni a szükséges azonosítókat. Egyetlen PID nem használható automatikusan az egész csomagra.

Nem ugyanaz a PID és a vámtarifaszám

A termékazonosító nem váltja fel a vámtarifaszámot.

A vámtarifaszám azt mutatja meg, hogy az áru mely termékkategóriába tartozik. Meghatározhatja például:

• az alkalmazandó vámtételt;
• az importkorlátozásokat;
• az engedélykötelezettséget;
• egyes termékbiztonsági követelményeket.

A PID ezzel szemben a konkrét terméket vagy termékváltozatot azonosítja.

Például több száz különböző sportcipő tartozhat ugyanabba a vámtarifacsoportba, miközben mindegyiknek külön:

• gyártói modellkódja;
• EAN-kódja;
• piactéri azonosítója

van.

A vállalkozásnak tehát mindkét adatkört megfelelően kell kezelnie. A vámtarifaszám a termékkategória térképe, a PID pedig a pontos házszám.

Hogyan kapcsolódik mindez a három eurós vámhoz?

2026. július 1-jétől az EU ideiglenesen három eurós vámot vezetett be az EU-n kívülről érkező, legfeljebb 150 euró értékű távértékesítési küldemények áruféleségeire.

A részletes szabályokat a kis értékű webes rendelésekre bevezetett három eurós átalányvámról szóló cikkünkben foglaltuk össze.

A PID-kötelezettség és a három eurós vám egymáshoz kapcsolódik, de nem ugyanaz.

A három eurós vám:

• alapvetően a legfeljebb 150 euró értékű érintett küldeményekre vonatkozik;
• az áruféleségek vámterhét határozza meg.

A PID:

• a termék pontos azonosítását szolgálja;
  2026. november 1-jétől az importált távértékesítések áruira vonatkozó új adatelem;
• elsősorban a vám- és termékbiztonsági ellenőrzéseket segíti.

A Bizottság útmutatója szerint a PID-kötelezettség az importált termékek távértékesítésére általánosan vonatkozik, nem kizárólag a három eurós vám alá eső termékekre.

Ki felel az adatok létrehozásáért?

A felelősség több szereplő között oszlik meg.

Az online eladó, piactér vagy platform

Feladata:

• az M-PID létrehozása;
• annak biztosítása, hogy az egyedileg azonosítsa a terméket;
• az M-PID továbbítása a vámadatot benyújtó szereplőnek.

Nagy piactér esetén különösen fontos, hogy ugyanazon termékkatalógusban ne kerüljenek egy kód alá eltérő modellek vagy változatok.

A gyártó vagy termékbeszállító

Feladata:

• az NS-PID létrehozása;
• a meglévő S-PID, például EAN átadása;
• az azonosítók továbbítása az ellátási láncban.

Az uniós útmutató szerint a gyártói azonosítóknak el kell jutniuk minden olyan szereplőhöz, akinek szüksége van rájuk a vámadatok benyújtásához.

A vám-árunyilatkozat benyújtója

A vámügynök, futárszolgálat, platform vagy más nyilatkozattevő felelős azért, hogy:

• az adatokat valóban megadja;
• azok teljesek legyenek;
• a megfelelő termékhez tartozzanak;
• a benyújtott vámadatok és dokumentumok hitelesek legyenek.

Ezért nem működik majd az a modell, amelyben a kereskedő azt mondja a vámügynöknek: „találjatok ki valamilyen cikkszámot”. A vámügynök csak azt az adatot tudja helyesen jelenteni, amelyet a termék gazdasági szereplői pontosan és időben átadnak neki.

Kit érinthet Magyarországon?

A szabály közvetlenül érintheti azt a magyar vállalkozást, amely:

• saját nevében importál EU-n kívüli webáruházi termékeket;
• kínai vagy más harmadik országbeli gyártóval készíttet saját márkás árut;
• online piacteret működtet;
• nem uniós eladók termékeit közvetíti;
• fulfillment vagy vámkezelési szolgáltatást nyújt;
• importküldeményekhez vám-árunyilatkozatot készít;
• EU-n kívüli termékeket közvetlenül fogyasztóknak értékesít.

Egy hagyományos magyar kereskedőnél is felmerülhet a kötelezettség, ha a terméket nem nagykereskedelmi importban, hanem az EU-n kívüli eladótól közvetlenül a fogyasztóhoz irányuló távértékesítési folyamatban hozzák be.

A nemzetközi platformok logisztikai szerepe egyre nagyobb. Erről a Magyar Posta és a Temu közötti csomagfeladási és visszáru-kezelési együttműködésről szóló cikkünkben is írtunk.

A vásárlónak kell megadnia a kódokat?

Főszabály szerint nem.

A termékazonosítókat az értékesítőnek, piactérnek, gyártónak, beszállítónak és a vámadatot benyújtó gazdasági szereplőnek kell biztosítania.

A fogyasztónak nem kell megkeresnie a cipő gyártói SKU-ját, vagy kibányásznia az EAN-kódot a rendelési visszaigazolás mélyéről.

A változás ugyanakkor közvetve a vásárlót is érintheti. Hiányzó vagy hibás termékadat esetén:

• késhet a vámkezelés;
• további adatbekérésre kerülhet sor;
• a küldeményt visszatarthatják;
• a termék biztonsági ellenőrzésre kerülhet;
• szélsőséges esetben megtagadhatják a behozatalt.

Ezért az adatminőség a kézbesítési sebességre is hatással lehet.

Mire készüljön egy magyar webáruház?

1. Készítsen teljes terméktörzset

Minden érintett terméknél érdemes egy helyen nyilvántartani:

• a pontos terméknevet;
• a termékváltozatot;
• a méretet;
• a színt;
• a kiszerelést;
• az M-PID-et;
• az NS-PID-et;
• az EAN-t vagy más S-PID-et;
• a gyártót;
• a beszállítót;
• a vámtarifaszámot;
• a származási országot.

A „termék1”, „termék2” típusú cikkszámok világa novembertől meglehetősen vékony jéggé válhat.

2. Kérje be a gyártói azonosítókat

Az EU-n kívüli beszállítóktól írásban kell bekérni:

• a gyártói cikkszámot;
• az EAN-, UPC- vagy más szabványos kódot;
• annak jelzését, ha nincs szabványosított azonosító;
• a különböző változatokhoz tartozó külön kódokat.

Nem elegendő egyetlen Excel-sorba beírni, hogy „póló, több színben”. Az egyes változatokat önállóan kell azonosíthatóvá tenni.

3. Egyeztesse a kódokat a piactérrel

Ha a vállalkozás saját webáruház mellett külső piactéren is értékesít, ugyanahhoz a termékhez eltérő M-PID-ek tartozhatnak.

Egy terméknek lehet:

• saját webáruházas cikkszáma;
• piactéri katalóguskódja;
• külön ajánlatazonosítója;
• gyártói cikkszáma;
• EAN-kódja.

Ezeket össze kell kapcsolni egy közös terméktörzsben.

4. Vizsgálja meg a webshop exportálható adatait

A webáruház, az ERP, a raktárprogram és a fulfillment rendszer képes legyen továbbítani:

• az M-PID-et;
• az NS-PID-et;
• az S-PID-et;
• a mennyiséget;
• a vámkezeléshez szükséges termékadatokat.

A cél az, hogy az adat ne kézi másolással, több táblázaton és egy péntek esti e-mailen keresztül érjen el a vámügynökhöz.

5. Egyeztessen a vámügynökkel és futárszolgálattal

A vállalkozás kérdezze meg:

• milyen formátumban kérik a PID-adatokat;
• mikortól tesztelhető az adatátadás;
• kezelik-e a C127–C129 és Y081 kódokat;
• hogyan jelzik vissza a hibát;
• mi történik hiányzó azonosítónál;
• ki javíthatja a vámadatot.

A NAV vámnyomtatványainak digitális átalakulásáról a vámos nyomtatványok ONYA-ba költözéséről szóló cikkünkben található további tájékoztatás.

6. Frissítse a beszállítói szerződéseket

A szerződésben célszerű rögzíteni, hogy a gyártó vagy beszállító:

• pontos termékazonosítókat ad át;
• külön azonosítja a termékváltozatokat;
• jelzi az azonosító változását;
• felel a megadott adatok pontosságáért;
• átadja a szükséges termékbiztonsági dokumentumokat;
• együttműködik vám- vagy piacfelügyeleti ellenőrzés esetén.

Az új uniós csomagolási szabályok miatt a termék mellett a csomagolási adatok kezelése is egyre nagyobb figyelmet igényel.

Mi történik, ha hibás a PID?

2026. július 1. és október 31. között a rendszer önkéntes. Ebben az időszakban a hiányzó vagy hibás PID-adat miatt az uniós útmutató szerint még nem alkalmazható szankció vagy más hátrányos intézkedés. A próbaidőszak célja, hogy a vámhatóságok és gazdasági szereplők kipróbálják az adatfolyamokat.
2027. november 1-jétől azonban már érdemi ellenőrzés indul.

A hibás vagy hiányos adat következménye lehet:

• vámkezelési fennakadás;
• adatjavítási felhívás;
• további dokumentum bekérése;
• kockázati jelzés;
• fizikai ellenőrzés;
• a küldemény visszatartása;
• vámjogi jogkövetkezmény.

Különösen kockázatos lehet olyan PID-et használni, amely szándékosan ellehetetleníti a termék követését. Az uniós útmutató példaként említi azt az esetet, amikor a vállalkozás egyedi darabonként vagy szállítmányonként új azonosítót hoz létre, noha a termék modellszinten is azonosítható lenne.

A hatóság célja ugyanis nem az, hogy egyetlen konkrét dobozt felismerjen, hanem hogy az ugyanolyan kockázatú termékeket össze tudja kapcsolni.

A termékazonosító nem pótolja a megfelelőségi dokumentumokat

A PID megadása önmagában nem bizonyítja, hogy a termék biztonságos vagy jogszerűen forgalmazható.

Továbbra is szükség lehet például:

• CE-jelölésre;
• megfelelőségi nyilatkozatra;
• használati útmutatóra;
• magyar nyelvű figyelmeztetésre;
• gyártói és importőri adatokra;
• vizsgálati jegyzőkönyvre;
• összetevőlistára;
• külön ágazati engedélyre vagy regisztrációra.

A PID inkább összekötő kapocs. Segítségével a hatóság könnyebben megtalálhatja, melyik dokumentáció és gazdasági szereplő tartozik az adott termékhez.

Ha a kód egy hibás termékhez vezet, a csinos vonalkód nem varázsol belőle szabályos árut.

Az online ellenőrzéseknél is könnyebb lesz az azonosítás

A vámhatóságok a PID alapján könnyebben összevethetik:

• a vámadatokat;
• a piactéri termékoldalt;
• a gyártói információkat;
• az importőr dokumentációját;
• a korábbi ellenőrzések eredményét;
• a visszahívási és veszélyes termékadatokat.

Ez azt is jelenti, hogy az online termékoldalon szereplő információ és a vámkezeléskor benyújtott adat közötti ellentmondás könnyebben láthatóvá válik.

Ha például a termékoldalon márkás akkumulátoros eszköz szerepel, miközben a vámadatban „műanyag tartozék” és egy teljesen más gyártói kód jelenik meg, az eltérés könnyen kockázati jelzést válthat ki.

A webáruházaknak ezért a termékazonosítókat a teljes fogyasztóvédelmi és vámügyi megfelelés részeként kell kezelniük. A korábbi tapasztalatokat a Black Friday idején végzett webáruházi ellenőrzésekről szóló cikkünkben is bemutattuk.

A számlázási és vámadatokat is összevethetik

A digitalizált adó- és vámrendszerekben ugyanaz a gazdasági esemény több irányból is láthatóvá válik.

A hatóság rendelkezésére állhat:

• a vám-árunyilatkozat;
• a számlaadat;
• az importáfa-adat;
• a fuvarozási információ;
• a piactéri adat;
• a termékazonosító;
• a kereskedő online ajánlata.

A nemzetközi adatcsere fejlődéséről az A NAV már a külföldi számláidat is látja című cikkünkben írtunk részletesebben.

A vállalkozásoknak ezért nem különálló szigetekben, hanem egyetlen összefüggő adatrendszerben kell gondolkodniuk. A termék cikkszáma, számlázási megnevezése, vámtarifaszáma és vámadatban szereplő PID-je ne négy külön történetet meséljen ugyanarról az áruról.

Ellenőrzőlista 2026. november 1. előtt

Az érintett vállalkozásoknak érdemes még az ősz előtt ellenőrizniük:

1. Minden importált termékhez tartozik-e egyedi webshopos vagy piactéri M-PID?
2. Megkaptuk-e a gyártótól az NS-PID-et?
3. Van-e a termékhez EAN, ISBN vagy más szabványosított azonosító?
4. Külön kódot kapnak-e az eltérő méretek, színek és kiszerelések?
5. Össze van-e kapcsolva a webshop, az ERP és a raktár terméktörzse?
6. Eljutnak-e az adatok a fulfillment szolgáltatóhoz?
7. Át tudja-e venni őket a vámügynök vagy futárszolgálat?
8. Kezelhető-e a C127, C128, C129 és Y081 kód?
9. Tartalmazzák-e a beszállítói szerződések az adatszolgáltatási kötelezettséget?
10. Egyezik-e a termékoldal, a számla, a raktári rendszer és a vámadat?
11. Rendelkezésre állnak-e a termékbiztonsági dokumentumok?
12. Teszteltük-e az önkéntes adatátadást a kötelező időpont előtt?

A cikk a 2026. július 30-án elérhető uniós jogszabályok és európai bizottsági vámügyi útmutató alapján készült. A részletes technikai követelmények, a nemzeti vámrendszerek alkalmazása és az egyes termékkategóriák külön szabályai változhatnak. A cikk általános tájékoztatást tartalmaz, és nem minősül egyedi vám-, adó- vagy jogi tanácsadásnak.