Új ESG-könnyítés: kevesebb adatot kérhetnek a nagy cégek a beszállítóiktól

Jelentősen egyszerűsödhet az európai vállalkozások fenntarthatósági adatszolgáltatása. Az Európai Bizottság 2026. július 3-án elfogadta az átdolgozott európai fenntarthatósági jelentési szabványokat, valamint egy külön, önkéntesen alkalmazható szabványt a kötelező CSRD-jelentés hatályán kívül maradó kisebb vállalkozások számára.

A változás nemcsak azokra a nagyvállalatokra lehet hatással, amelyeknek kötelező fenntarthatósági jelentést készíteniük. A kisebb beszállítók, szolgáltatók és alvállalkozók számára legalább ilyen fontos az úgynevezett értéklánc-adatplafon, amely korlátozza, hogy a nagyobb cégek milyen mennyiségű ESG-információt követelhetnek meg tőlük a saját CSRD-jelentésük elkészítéséhez.

Ez azért lényeges, mert az ESG-adminisztráció eddig sokszor úgy csorgott lefelé a beszállítói láncban, mint egy lyukas festékesvödör. A jelentésre kötelezett nagyvállalat kérdőívet küldött a közepes beszállítónak, az továbbküldte a kisebb partnernek, végül egy tízfős vállalkozás próbálta kiszámolni teljes karbonlábnyomát, miközben még az áramszámlák is három külön mappában pihentek.

Mit fogadott el az Európai Bizottság?

A Bizottság két külön felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el.

Az egyik a kötelező jelentést készítő nagyobb vállalkozások által alkalmazandó európai fenntarthatósági jelentési szabványokat, vagyis az ESRS-rendszert egyszerűsíti.

A másik egy egységes, arányos és önkéntesen használható fenntarthatósági jelentési keretet hoz létre azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nem tartoznak a kötelező CSRD-jelentéstétel hatálya alá.

Az új szabályok elfogadása a korábbi uniós ESG-egyszerűsítési folyamat következő fontos állomása. A szabályozás előzményeiről és a kötelező jelentéstételi kör szűkítéséről korábban az EU ESG-könnyítését bemutató cikkünkben is írtunk.

Több mint 60 százalékkal csökkennek a kötelező adatpontok

Az átdolgozott ESRS-szabványok rövidebbek, egyértelműbbek, és több rugalmasságot biztosítanak a vállalkozások számára.

Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint:

• a kötelező adatpontok száma több mint 60 százalékkal csökken;
• az összes adatpont száma több mint 70 százalékkal mérséklődik;
• a jelentéstételi költségek vállalkozásonként várhatóan több mint 30 százalékkal csökkenhetnek.

Az adatpont egy konkrétan közlendő információt jelenthet. Ilyen lehet például egy környezetvédelmi mutató, egy munkavállalói adat, valamely vállalati szabályzat bemutatása vagy egy fenntarthatósági kockázat ismertetése.

A korábbi szabványrendszert sok kritika érte amiatt, hogy túl sok, egymást részben átfedő információt kért, és a vállalkozások nehezen tudták megállapítani, mely adatok valóban lényegesek.

A most elfogadott rendszer célja, hogy a jelentések továbbra is használható információt adjanak a befektetőknek, hitelezőknek és üzleti partnereknek, de kevesebb legyen a pusztán adminisztratív jellegű adatgyűjtés.

A szabványok egyszerűsítésének korábbi tervezetét az egyszerűsített ESRS-ről szóló összefoglalónkban mutattuk be. A júliusi bizottsági döntéssel a folyamat már jóval közelebb került a tényleges alkalmazáshoz.

Nem minden magyar vállalkozásnak kell ESG-jelentést készítenie

Az új szabályozás egyik leggyakoribb félreértése, hogy hamarosan minden vállalkozásnak önálló, több tucat oldalas fenntarthatósági jelentést kell készítenie.

Erről nincs szó.

Az uniós Omnibus I egyszerűsítési rendszer a kötelező CSRD-jelentéstételt alapvetően a legnagyobb, több mint 1000 munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokra összpontosítja. A kisebb cégek jelentős része nem kerül közvetlenül a kötelező jelentési körbe.

A kisebb vállalkozás azonban közvetetten továbbra is találkozhat ESG-adatkéréssel, ha például:

• nagyvállalat beszállítója;
• nemzetközi cég alvállalkozója;
• banki finanszírozást igényel;
• közbeszerzésen vagy vállalati tenderen indul;
• külföldi tulajdonú vállalkozással szerződik;
• környezeti vagy társadalmi szempontokat vizsgáló partnerrel dolgozik.

Egy korábbi kutatás szerint a közepes méretű vállalkozások jelentős részét már akkor is közvetlenül érintették a globális ESG-elvárások, amikor maguk még nem tartoztak kötelező jelentéstétel alá. Erről a beszállítókra nehezedő nemzetközi ESG-nyomást bemutató cikkünkben írtunk.

Mi az az értéklánc-adatplafon?

Az új rendszer egyik legfontosabb eleme az úgynevezett value chain cap, magyarul értéklánc-adatplafon.

Ennek lényege, hogy a kötelező CSRD-jelentést készítő vállalkozások a jelentésük összeállításához főszabály szerint nem követelhetnek meg az 1000 vagy annál kevesebb munkavállalót foglalkoztató beszállítóiktól több információt, mint amennyit az önkéntes fenntarthatósági szabvány tartalmaz.

Ez különösen fontos lehet egy kisebb magyar vállalkozás számára, amely több nagyvállalattól is eltérő felépítésű ESG-kérdőíveket kap.

A szabvány egységesebb keretet teremthet. A vállalkozásnak nem kellene minden partner kedvéért teljesen más adatgyűjtési rendszert kialakítania, hanem összeállíthat egy olyan alapvető ESG-adatcsomagot, amely több megkeresés kezelésére is alkalmas.

A nagyvállalat továbbra is kérhet további adatokat

Az adatplafon nem jelenti azt, hogy egy nagyvállalat egyáltalán nem kérhet további fenntarthatósági információt beszállítójától.

Kérhet, de ha az adatkérés a saját CSRD-jelentésének elkészítéséhez kapcsolódik, és meghaladja az önkéntes szabványban szereplő kört, egyértelműen jeleznie kell:

• mely információk haladják meg az adatplafont;
• hogy a beszállítónak jogában áll megtagadni ezen többletadatok átadását.

Ez fontos változás. A beszállító számára láthatóbbá válik, hogy egy adat megadása valódi jogszabályi kötelezettségből ered, vagy csupán a megrendelő további üzleti igénye.

A gyakorlatban ezért érdemes lehet az ESG-kérdőív kézhezvételekor megkérdezni:

„Az adatkérés a CSRD szerinti fenntarthatósági jelentés elkészítéséhez szükséges, vagy más szerződéses, finanszírozási, átvilágítási, beszerzési célhoz kapcsolódik?”

Egyetlen mondat, mégis rendet tehet az ESG-dzsungelben.

Az adatplafon nem minden adatkérésre vonatkozik

Az értéklánc-adatplafon kizárólag a CSRD szerinti fenntarthatósági jelentés elkészítéséhez kapcsolódó adatkéréseket korlátozza.

Nem vonatkozik automatikusan azokra az információkra, amelyeket egy vállalkozás más célból kér, például:

• beszállítói átvilágítás;
• pénzmosás-megelőzési ellenőrzés;
• szankciós megfelelés;
• termékbiztonsági vizsgálat;
• környezetvédelmi engedélyezés;
• banki hitelbírálat;
• biztosítói kockázatértékelés;
• közbeszerzés;
• ügyfél által önként vállalt beszerzési szabályzat;
• más uniós vagy nemzeti jogszabály teljesítése.

A Bizottság külön is hangsúlyozza, hogy az adatplafon nem érinti a CSRD-jelentéstől eltérő célú információkérés lehetőségét.

Ezért nem célszerű minden ESG-témájú kérdőívet automatikusan visszautasítani arra hivatkozva, hogy a vállalkozásnak kevesebb mint 1000 munkavállalója van.

Először az adatkérés jogalapját és célját kell tisztázni.

Kötelező lesz-e az önkéntes szabvány használata?

Nem. Ahogy a neve is mutatja, az új kisebb vállalati fenntarthatósági szabvány alkalmazása önkéntes.

Egy, a CSRD kötelező hatályán kívül maradó vállalkozás nem válik automatikusan jelentéskötelessé csak azért, mert nagyvállalati beszállítóként működik. A Bizottság értelmezése szerint az értéklánc-adatplafon sem keletkeztet önálló jelentési vagy adatszolgáltatási kötelezettséget a kisebb vállalkozások számára.

Az önkéntes szabvány használata mégis előnyös lehet, ha a cég:

• rendszeresen kap ESG-kérdőíveket;
• nemzetközi beszállítói láncban dolgozik;
• banki vagy befektetői finanszírozást keres;
• nagyvállalati tendereken indul;
• előre szeretné rendezni fenntarthatósági adatait;
• üzleti előnyként kívánja bemutatni környezeti teljesítményét.

A szabvány így nem feltétlenül új kötelezettséget, hanem közös nyelvet jelenthet a vállalkozás, a bank és a nagyvállalati megrendelő között.

Milyen információkat érdemes összegyűjteni?

A kisebb vállalkozásoknak nem kell rögtön külön ESG-osztályt létrehozniuk. Első lépésként elegendő lehet azoknak az információknak az összegyűjtése, amelyek már most is rendelkezésre állnak a könyvelésben, a bérszámfejtésben, az energiafogyasztási adatokban és a munkavédelmi dokumentációban.

Érdemes lehet egy helyen nyilvántartani:

• a vállalkozás alapadatait és tevékenységét;
• a foglalkoztatottak számát;
• az energiafogyasztást;
• az üzemanyag-felhasználást;
• a hulladékgazdálkodási adatokat;
• a vízfogyasztást, ha az érdemi;
• a munkabaleseteket;
• a munkavédelmi és etikai szabályzatokat;
• a környezetvédelmi engedélyeket;
• a beszállítói és alvállalkozói alapinformációkat;
• az esetleges kibocsátáscsökkentési vagy energiahatékonysági célokat.

A cél nem az, hogy minden vállalkozás ESG-regényt írjon saját magáról. Sokkal hasznosabb egy rövid, ellenőrizhető és rendszeresen frissített adatcsomag.

Mire kell figyelniük a kötelező jelentést készítő nagyvállalatoknak?

A változás a nagyvállalatok számára sem csak annyit jelent, hogy rövidebb lesz a jelentési sablon.

Át kell vizsgálniuk a beszállítóknak küldött kérdőíveket és adatbekérő táblázatokat is.

Érdemes elkülöníteni:

1. a CSRD-jelentéshez ténylegesen szükséges információkat;
2. az önkéntes szabvány adatplafonján belüli kérdéseket;
3. az adatplafont meghaladó kiegészítő kérdéseket;
4. a nem CSRD-célú, például átvilágítási vagy beszerzési adatokat.

A beszállítónak küldött százoszlopos Excel-tábla többé nem lehet vállalati hagyomány pusztán azért, mert „tavaly is ezt küldtük”.

A nagyvállalatnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy valóban szüksége van-e minden bekért adatra, hogyan ellenőrzi az információkat, és meddig őrzi meg azokat.

A bankok és finanszírozók is használhatják az egységes adatokat

Az önkéntes szabvány nem kizárólag a nagyvállalati beszállítói kapcsolatokban lehet hasznos.

A Bizottság célja az is, hogy a kisebb vállalkozások egységesebb formában tudjanak válaszolni a bankok és más pénzügyi intézmények fenntarthatósági adatokat érintő megkereséseire.

Egy finanszírozó például az alábbiakat vizsgálhatja:

• mennyire energiaintenzív a vállalkozás működése;
• érinti-e jelentős környezeti vagy éghajlati kockázat;
• tervez-e energiahatékonysági beruházást;
• mennyire függ fosszilis energiától;
• milyen munkavédelmi és irányítási rendszerrel rendelkezik.

A rendezett ESG-adatok ezért később hitelbírálatnál, befektetői tárgyalásnál vagy biztosítási kockázatelemzésnél is hasznosak lehetnek.

Az egyszerűsítés nem jelenti az ESG végét

A kötelező adatpontok csökkentése és a jelentési kör szűkítése nem jelenti azt, hogy az Európai Unió megszüntette volna a fenntarthatósági követelményeket.

Az ESRS továbbra is kiterjed a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kérdésekre, beleértve az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az emberi jogokat.

A különbség elsősorban abban áll, hogy:

• kevesebb vállalkozás kerül közvetlenül a kötelező jelentéstétel alá;
• kevesebb adatot kell kötelezően közölni;
• egyszerűbbé válik a lényeges információk kiválasztása;
• korlátozzák a kisebb beszállítókra továbbhárított adminisztrációt;
• egységes önkéntes szabvány áll rendelkezésre.

Az új rendszer része annak a szélesebb uniós törekvésnek, amely több területen is csökkentené a cégek adminisztrációját. A folyamat más elemeit az uniós adóegyszerűsítési csomagról szóló cikkünkben foglaltuk össze.

Mikor lépnek hatályba az új szabványok?

Bár az Európai Bizottság 2026. július 3-án elfogadta a két felhatalmazáson alapuló jogi aktust, azok 2026. július 27-én még nem tekinthetők teljes egészében hatályos, alkalmazandó szabályoknak.

A jogi aktusokat megküldték az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának ellenőrzésre. Az ellenőrzési időszak főszabály szerint két hónap, amely további két hónappal meghosszabbítható. A szabályok az ellenőrzési időszak lezárulta és a Hivatalos Lapban történő kihirdetés után válhatnak alkalmazandóvá.

A vállalkozásoknak ezért a gyakorlati átállás előtt ellenőrizniük kell:

• a Hivatalos Lapban megjelent végleges szöveget;
• az alkalmazás kezdő időpontját;
• az esetleges átmeneti rendelkezéseket;
• a magyar számviteli és ESG-szabályozás kapcsolódó módosításait;
• a hatósági és szakmai útmutatókat.

Mit tegyenek most a kisebb vállalkozások?

A legtöbb kkv-nak nem teljes ESG-jelentés készítésével kell kezdenie. Sokkal hasznosabb néhány egyszerű, de rendezett lépés.

1. Gyűjtsék össze a kapott ESG-kérdőíveket

Érdemes áttekinteni, hogy az elmúlt egy-két évben milyen információkat kértek a vevők, bankok és üzleti partnerek.

A visszatérő kérdésekből már kialakítható egy vállalati ESG-adatlap.

2. Minden adatkérésnél tisztázzák a célt

Nem mindegy, hogy az információ:

• CSRD-jelentéshez;
• beszállítói minősítéshez;
• banki finanszírozáshoz;
• jogszabályi átvilágításhoz;
• vagy önkéntes beszerzési feltételhez szükséges.

3. Ne adjanak becsült adatot tényként

Ha egy adat nem áll rendelkezésre, azt világosan kell jelezni. Egy ellenőrizhető részadat jobb, mint egy látványos, de bizonytalan karbonköltemény.

4. Jelöljék ki az adatgazdákat

Meg kell határozni, hogy:

• az energiaadatokért ki felel;
• a munkavállalói adatok honnan érkeznek;
• ki tartja nyilván a hulladékadatokat;
• ki ellenőrzi a kiküldött válaszokat;
• ki hagyja jóvá a végleges adatszolgáltatást.

5. Használjanak egységes nyilvántartást

A vállalkozásnak nem feltétlenül van szüksége drága ESG-szoftverre. Kezdetben egy megfelelően kialakított, verziózott és rendszeresen frissített táblázat is jelentős előrelépés lehet.

A bürokrácia csökkentésének általános vállalati módszereiről a kevesebb adminisztrációval elérhető hatékonyabb működést bemutató cikkünkben is találhatók gyakorlati javaslatok.

Mit tegyenek most a nagyvállalati megrendelők?

A nagyobb vállalkozásoknak célszerű:

• felülvizsgálni beszállítói ESG-kérdőíveiket;
• minden kérdésnél meghatározni annak célját;
• elkülöníteni az adatplafonon belüli és azon túli kérdéseket;
• világos tájékoztatást adni a beszállítók jogairól;
• megszüntetni az indokolatlanul ismétlődő adatbekéréseket;
• kialakítani az adatok ellenőrzésének folyamatát;
• összehangolni a beszerzési, jogi, pénzügyi és fenntarthatósági osztály munkáját.

Az új szabályozás akkor csökkenti valóban az adminisztrációt, ha a vállalkozások nem csupán új fejlécet tesznek a régi kérdőívre, hanem újragondolják, mire van ténylegesen szükségük.

Kevesebb adat, de jobb minőségű információ lehet a cél

Az új fenntarthatósági jelentési rendszer legfontosabb üzenete nem az, hogy az ESG többé nem számít.

A cél inkább az, hogy a vállalkozások kevesebb, de lényegesebb és megbízhatóbb információt kezeljenek.

A kisebb cégek számára az értéklánc-adatplafon komoly védelmet jelenthet az aránytalan adatbekérésekkel szemben. Ugyanakkor továbbra is érdemes kialakítaniuk egy alapvető fenntarthatósági adatcsomagot, mert a bankok, üzleti partnerek és pályázati rendszerek más jogcímen is kérhetnek hasonló információkat.

A nagyvállalatoknak pedig át kell alakítaniuk a beszállítói adatgyűjtést. A „kérjünk be mindent, hátha kell” korszakának lassan leáldozhat. Nem könnyes búcsú, inkább egy megkönnyebbült Excel-bezárás.