- július 19-től az Európai Unióban működő nagyvállalatok főszabály szerint nem semmisíthetik meg az eladatlan ruházati termékeket, ruházati kiegészítőket és lábbeliket.
A szabályozás azokat a termékeket is érintheti, amelyek:
- szezon végén a raktárban maradtak;
- túltermelés vagy hibás készlettervezés miatt nem keltek el;
- kifutott kollekcióhoz tartoznak;
- internetes vásárlás után visszaérkeztek;
- csomagolási vagy kisebb esztétikai hibával rendelkeznek;
- korábban jelentős kedvezménnyel sem találtak vevőre.
Az új szabály alapján az érintett vállalkozásoknak elsősorban az értékesítést, az adományozást, a javítást, a felújítást vagy az újbóli felhasználást kell előnyben részesíteniük. A megsemmisítés csak meghatározott, dokumentált kivételek esetén marad megengedett.
Az intézkedés azért is jelentős, mert az Európai Bizottság becslése szerint Európában évente az eladatlan textiltermékek 4-9 százalékát semmisítik meg anélkül, hogy valaha viselték volna őket. Ez hozzávetőleg 5,6 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással jár.
Mely vállalkozásokat érinti a tilalom?
A tilalom 2026. július 19-től közvetlenül a nagyvállalatokra vonatkozik.
Érintett gazdasági szereplő lehet többek között:
- a gyártó;
- az importőr;
- a forgalmazó;
- a kereskedő;
- a meghatalmazott képviselő;
- a teljesítési vagy fulfilment szolgáltató.
A szabály tehát nemcsak arra a vállalkozásra vonatkozhat, amely ténylegesen varrja vagy gyártja a ruházati terméket. Az importáló, raktározó, forgalmazó vagy saját nevében értékesítő cég szerepét is meg kell vizsgálni.
Mi számít nagyvállalatnak?
Az uniós kkv-meghatározás alapján egy vállalkozás akkor minősülhet középvállalkozásnak, ha:
- 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat;
- éves árbevétele legfeljebb 50 millió euró;
- vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió euró.
Az ezekbe a határokba már nem férő vállalkozás általában nagyvállalatnak tekinthető. A besorolásnál azonban a partner- és kapcsolt vállalkozások adatait is figyelembe kellhet venni. Egy önmagában kisebb magyar leányvállalat ezért egy nagyobb vállalatcsoport részeként nem feltétlenül minősül kkv-nak.
Mikortól érinti a közép- és kisvállalkozásokat?
A középvállalkozásokra a megsemmisítési tilalom főszabály szerint 2030. július 19-től vonatkozik.
A mikro- és kisvállalkozások mentesülnek a közvetlen tilalom alól. A mentesség azonban nem használható arra, hogy egy nagyvállalat a megsemmisítendő készletét egy kisebb vállalkozásnak adja át, kizárólag a szabály megkerülése érdekében. Az uniós rendelet külön tiltja az ilyen konstrukciókat.
Ez azt jelenti, hogy egy kis hulladékkezelő vagy kereskedelmi partner sem vállalhatja el automatikusan egy nagyvállalat eladatlan készletének megsemmisítését. Először azt kell megvizsgálni, hogy az átadás és a későbbi kezelés megfelel-e az uniós szabályoknak.
Milyen termékekre vonatkozik?
A jelenlegi tilalom főként:
- ruházati termékekre;
- ruházati kiegészítőkre;
- lábbelikre
vonatkozik.
Ide tartozhatnak például:
- nadrágok;
- pólók;
- ingek;
- kabátok;
- pulóverek;
- ruhák;
- sapkák;
- sálak;
- kesztyűk;
- egyes bőr ruházati kiegészítők;
- cipők, csizmák és más lábbelik.
A pontos termékkört a vám- és statisztikai nómenklatúra szerinti termékkódok határozzák meg. A Bizottság később további termékkategóriákat is felvehet a tilalom alá tartozó termékek jegyzékébe.
Egy importáló webáruháznak ezért már a beszerzés előtt pontosan ismernie kell a termék besorolását. A webes importnál alkalmazandó termékazonosítás nemcsak vám- és termékbiztonsági kérdés lehet, hanem a későbbi készletkezelésnél is jelentőséget kaphat.
Mi számít eladatlan fogyasztási terméknek?
Az uniós rendelet szerint eladatlan fogyasztási terméknek minősülhet minden olyan fogyasztóknak szánt termék, amelyet nem értékesítettek.
Ebbe beletartozhat:
- a felesleges készlet;
- a túltermelés;
- a tartósan beragadt készlet;
- a forgalomból kivont termék;
- a fogyasztó által elállás keretében visszaküldött áru;
- a kereskedő által biztosított hosszabb visszaküldési időszakban visszaérkező termék.
A szabály tehát nemcsak a bontatlan raktári készletre vonatkozik. Egy internetes rendelésből visszaérkező ruha vagy cipő is eladatlan terméknek minősülhet, ha azt a kereskedő nem tudja ismét értékesíteni.
Az online kereskedőknek emiatt a digitális fogyasztóvédelmi folyamatokat és a visszaküldött áruk kezelését is össze kell hangolniuk az új környezetvédelmi követelményekkel.
Mit jelent pontosan a megsemmisítés?
A megsemmisítés fogalma meglepően tág.
Megsemmisítésnek számít a termék:
- szándékos megrongálása;
- hulladékként történő kidobása;
- elégetése;
- energetikai hasznosítása;
- lerakása;
- és főszabály szerint az újrafeldolgozásra történő átadása is.
Az uniós szabály alapján tehát a ruházati termék egyszerű újrahasznosítása is megsemmisítésnek minősül. A vállalkozás nem teljesíti automatikusan a kötelezettségét azzal, hogy az eladatlan ruhát textilhulladékként újrafeldolgozásra küldi.
Nem minősül megsemmisítésnek, ha a terméket kizárólag azért adják át, hogy:
- újbóli használatra előkészítsék;
- megjavítsák;
- felújítsák;
- újragyártsák;
- más módon ismét használhatóvá tegyék.
Ez az egyik legfontosabb különbség az új szabályban. A cél nem pusztán a hulladék újrahasznosítása, hanem annak megelőzése, hogy a még használható termék egyáltalán hulladékká váljon.
Mit kell tenni az eladatlan készlettel?
Az érintett vállalkozásoknak a megsemmisítés helyett elsősorban olyan megoldást kell választaniuk, amely a terméket használatban tartja.
Lehetséges megoldás:
Kedvezményes értékesítés
A terméket kiárusításban, outletben vagy más értékesítési csatornán kínálhatják.
Ide tartozhat:
- szezonvégi kedvezmény;
- outletüzlet;
- online kiárusítás;
- csomagajánlat;
- külföldi vagy alternatív piac;
- dolgozói értékesítés;
- másodlagos piactér.
A kedvezménynek és a korábbi ár feltüntetésének továbbra is meg kell felelnie a fogyasztóvédelmi szabályoknak. Egy eladatlan készlet nem jogosítja fel a kereskedőt megtévesztő „eredeti ár” vagy valótlan árengedmény feltüntetésére.
Más piacon történő értékesítés
A helyi piacon nehezen értékesíthető termék más tagállamban vagy harmadik országban még keresett lehet.
Az értékesítés előtt ellenőrizni kell:
- a termék biztonságát;
- a címkézést;
- a célpiac nyelvi követelményeit;
- a vám- és exportkorlátozásokat;
- a márka- vagy licencmegállapodásokat;
- az adott ország fogyasztóvédelmi szabályait.
Adományozás
A még használható termék jótékonysági vagy szociális szervezetnek is átadható.
Az adományozásnál rendezni kell:
- a termékek pontos mennyiségét;
- az átvevő szervezet adatait;
- az átadás időpontját;
- a termékek állapotát;
- a szállítási és raktározási költséget;
- az adózási és számviteli kezelést;
- az esetleges továbbértékesítés feltételeit.
Javítás vagy felújítás
A kisebb hibával rendelkező ruhák és cipők javíthatók lehetnek.
Ilyen hiba lehet például:
- hiányzó gomb;
- sérült cipzár;
- felvált talp;
- hibás varrás;
- megsérült csomagolás;
- eltávolítható folt;
- cserélhető címke.
Újragyártás vagy más célú felhasználás
Bizonyos termékek szétszedhetők, átalakíthatók vagy új termék alapanyagaként használhatók úgy, hogy a folyamat még újragyártásnak, és ne hulladékkezelésnek minősüljön.
A pontos jogi minősítésnél a tényleges folyamat, nem pedig a vállalkozás által választott hangzatos elnevezés számít.
Mikor semmisíthető meg mégis a termék?
A tilalom nem abszolút. Az uniós szabály több kivételt is meghatároz.
A megsemmisítés engedélyezett lehet, ha:
A termék veszélyes
Megsemmisíthető lehet a termék, ha egészségügyi vagy biztonsági veszélyt jelent.
Ilyen lehet például:
- tiltott vegyi anyagot tartalmaz;
- súlyos bőrirritációt okozhat;
- veszélyes díszítőelem válhat le róla;
- gyermekruhánál fulladásveszélyt jelent;
- fertőzött vagy súlyosan szennyezett.
A veszélyt vizsgálati eredménnyel, termékbiztonsági értékeléssel vagy más megfelelő dokumentummal kell alátámasztani.
A termék nem felel meg a jogszabályoknak
Megsemmisítésre kerülhet az a termék, amely nem felel meg az uniós vagy nemzeti jogszabályoknak, és a hiba más módon nem javítható.
Ilyen lehet:
- tiltott anyag használata;
- nem javítható címkézési probléma;
- kötelező biztonsági követelmény megsértése;
- jogszabály alapján elrendelt forgalomból kivonás.
A kisebb címkézési hiba ugyanakkor nem jelent automatikusan megsemmisítési jogosultságot. Először azt kell megvizsgálni, hogy a címke cserélhető vagy a termék más módon jogszerűen forgalomba hozható-e.
Szellemi tulajdonjogot sért
Megsemmisíthető lehet:
- a hamisított termék;
- a jogosulatlan márkajelzéssel ellátott áru;
- a jogsértő formatervezésű termék;
- a licencfeltételeket megsértő készlet.
A jogsértést azonban megfelelő határozattal, jogosulti bejelentéssel, belső vizsgálattal vagy más bizonyítékkal igazolni kell.
A termék sérült vagy szennyezett
Kivételt képezhet az a termék, amely:
- fizikailag súlyosan megsérült;
- tartósan szennyezett;
- higiéniai szempontból nem használható;
- tárolás vagy szállítás közben tönkrement;
- fogyasztói visszaküldés után elfogadhatatlan állapotban van.
A megsemmisítéshez azt is igazolni kell, hogy a javítás vagy felújítás műszakilag nem lehetséges, vagy gazdaságilag nem tekinthető észszerűnek.
Gyártási vagy tervezési hibás
Megsemmisíthető lehet a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, nem javítható gyártási hibás termék.
Nem elegendő azonban az, hogy a termék:
- nem divatos;
- rosszul fogy;
- túl sok készült belőle;
- nem illik az új kollekcióba;
- túl sok helyet foglal a raktárban.
A kereskedelmi sikertelenség önmagában nem kivétel.
Az adományozást is igazolni kell
Amennyiben más kivétel nem alkalmazható, a termék bizonyos feltételek mellett akkor semmisíthető meg, ha azt előzőleg eredménytelenül adományozásra ajánlották fel.
A vállalkozásnak:
- legalább három megfelelő, az Európai Unióban működő szociális gazdasági szervezetnek kell közvetlenül felajánlania a terméket;
- vagy a saját weboldalán legalább nyolc héten keresztül, könnyen elérhető helyen kell közzétennie az adományozási ajánlatot.
A megsemmisítés csak akkor kerülhet szóba, ha az ajánlatot egyik megfelelő szervezet sem fogadta el. Az ajánlattételt dokumentálni kell.
A vállalkozásnak ezért nem elegendő egyetlen szervezetnek küldeni egy e-mailt, majd néhány nap múlva arra hivatkozni, hogy az adományozás sikertelen volt.
Öt évig meg kell őrizni a bizonyítékokat
Ha egy vállalkozás valamely kivétel alapján semmisít meg terméket, az ezt alátámasztó dokumentációt öt évig meg kell őriznie.
Hatósági megkeresés esetén a dokumentumokat főszabály szerint 30 napon belül, elektronikus formában kell átadni.
Megőrzendő lehet például:
- fénykép vagy videó a termék állapotáról;
- vizsgálati jegyzőkönyv;
- minőségellenőrzési dokumentáció;
- laboreredmény;
- javíthatósági vizsgálat;
- költségszámítás;
- adományozási ajánlat és válasz;
- szellemi tulajdonjogi dokumentum;
- hatósági határozat;
- hulladékkezelői átvételi bizonylat;
- a megsemmisített termék cikkszáma és mennyisége.
Ha több terméket azonos hiba érint, a dokumentáció megfelelő esetben közös termékcsoportra vagy tételre is elkészíthető.
A hulladékkezelőt is tájékoztatni kell
A vállalkozásnak nyilatkozatot kell adnia a hulladékkezelő részére arról, hogy a megsemmisítés melyik jogszabályi kivétel alapján történik.
Ez azt jelenti, hogy a készletet nem lehet magyarázat nélkül egy hulladékkezelő telephelyére szállítani. A kezelő számára is egyértelművé kell tenni:
- milyen termékről van szó;
- milyen kivételt alkalmaznak;
- milyen kezelési mód engedélyezett;
- milyen dokumentum kapcsolódik a tételhez.
Ha a kivétel jogszerűen alkalmazható, a hulladékhierarchiát továbbra is követni kell. Ennek alapján az újrafeldolgozást előnyben kell részesíteni az energetikai hasznosítással vagy lerakással szemben.
Éves nyilvános jelentés is szükséges
A nagyvállalatoknak évente nyilvánosságra kell hozniuk az eladatlan fogyasztási termékek kezelésére vonatkozó adatokat.
A közzétételnek tartalmaznia kell többek között:
- a kidobott termékek darabszámát;
- a termékek tömegét;
- a termékkategóriát;
- a selejtezés vagy megsemmisítés okát;
- az alkalmazott jogszabályi kivételt;
- az újrahasználatra, újrafeldolgozásra, energetikai hasznosításra vagy ártalmatlanításra átadott mennyiségek arányát;
- a megsemmisítés megelőzése érdekében megtett intézkedéseket;
- a következő időszakra tervezett intézkedéseket.
Az adatokat jól látható, könnyen elérhető weboldalon kell közzétenni. A fenntarthatósági jelentésre kötelezett vállalkozások az adatokat a jelentésükben is szerepeltethetik.
Az egységes közzétételi formátum 2027 februárjától alkalmazandó. A vállalkozásoknak azonban már most olyan készlet- és hulladéknyilvántartást kell kialakítaniuk, amelyből a szükséges adatok később előállíthatók.
Az ESG-beszállítói adatszolgáltatás változásai több kisebb vállalkozás számára könnyítést jelenthetnek, a termék- és készletadatok nyomon követése azonban ettől még egyre fontosabb üzleti követelménnyé válik.
Mit jelent ez a webáruházaknak?
Az internetes ruházati kereskedelemben rendszerint magasabb a visszaküldések aránya, mint a hagyományos üzletekben.
Ennek oka lehet:
- nem megfelelő méret;
- eltérő szín vagy anyag;
- több méret egyidejű megrendelése;
- a termék felpróbálása;
- sérült csomagolás;
- hibás kiszállítás;
- hosszabb elállási lehetőség.
A visszaérkező terméket a kereskedőnek állapot szerint osztályoznia kell.
Lehetséges kategóriák:
- újra teljes áron értékesíthető;
- kedvezménnyel értékesíthető;
- javítás vagy tisztítás után értékesíthető;
- outlet- vagy másodlagos csatornába helyezhető;
- adományozható;
- dokumentált kivétel alapján megsemmisíthető.
A folyamatot a raktári rendszerben is követhetővé kell tenni. Egy egyszerű „selejt” megjelölés már nem feltétlenül tartalmaz elegendő információt.
A piactéren történő értékesítés sem szünteti meg az eladó kötelezettségeit. Az AliExpress-szel szemben kiszabott uniós bírság is jelzi, hogy az online platformok és kereskedők működése egyre szorosabb termékbiztonsági, fogyasztóvédelmi és nyomonkövetési ellenőrzés alá kerül.
A készletgazdálkodást már a beszerzésnél át kell alakítani
Az új szabály egyik legfontosabb üzenete, hogy az eladatlan készlet problémáját nem a szezon végén, hanem már a beszerzés és gyártás tervezésekor kell kezelni.
A vállalkozásnak érdemes felülvizsgálnia:
- a rendelési mennyiségeket;
- a minimális gyártási tételeket;
- a szezonális előrejelzést;
- a méret- és színmegoszlást;
- a visszaküldési adatokat;
- a készletforgási sebességet;
- a beszállítói visszavételi lehetőséget;
- a javítási és újracsomagolási kapacitást;
- az outlet- és adományozási partnereket.
Hasznos mutató lehet például:
- az eladatlan készlet aránya;
- a visszaküldött termékek aránya;
- a javítás után újraértékesített termékek száma;
- az adományozott termékek mennyisége;
- a megsemmisített termékek tömege;
- az átlagos készletben töltött idő;
- a teljes áron értékesített termékek aránya.
A problémát nem oldja meg, ha a vállalkozás a túltermelést egy külön raktárba tolja, majd elfelejti. A raktár nem varázsköpeny, csak drága időgép.
A beszállítói szerződéseket is módosítani kellhet
A ruházati vállalkozásnak érdemes szerződésben rendeznie:
- a hibás termék visszavételét;
- a javítás költségét;
- a hibás címkék cseréjét;
- a túlgyártott mennyiség tulajdonjogát;
- a megsemmisítés tilalmát;
- az adatszolgáltatást;
- a fényképes vagy vizsgálati dokumentációt;
- a szellemi tulajdonjogi korlátozásokat;
- a termékek adományozhatóságát;
- az alvállalkozó hulladékkezelők használatát.
Különösen fontos, hogy a gyártó vagy logisztikai szolgáltató ne semmisíthessen meg automatikusan visszáru- vagy hibás készletet az ügyfél előzetes jóváhagyása nélkül.
Az egyszerűbb ESRS-jelentési követelmények ellenére a vállalati környezeti adatok forrását és megbízhatóságát továbbra is rendezni kell. A készletkezelő, raktározó és hulladékkezelő partnerektől ezért ellenőrizhető adatokat kell kérni.
Mit tehetnek a kisebb vállalkozások?
A mikro- és kisvállalkozások jelenleg mentesülnek a közvetlen tilalom alól, a felkészülés számukra sem felesleges.
Ennek oka, hogy:
- nagyvállalati beszállítójuk szerződésben továbbadhat bizonyos követelményeket;
- egy vállalatcsoport miatt elveszíthetik a kkv-minősítést;
- a középvállalkozásokra 2030-tól kiterjed a tilalom;
- a fogyasztók egyre érzékenyebbek a pazarlásra;
- a megsemmisítés költségesebb lehet, mint az újraértékesítés;
- a Bizottság később további termékcsoportokra is kiterjesztheti a szabályt.
A kisebb cégeknek érdemes legalább:
- külön nyilvántartaniuk a visszárut;
- kialakítaniuk egy javítási és értékcsökkentett értékesítési folyamatot;
- adományozási partnert keresniük;
- szerződésben rendezniük a hibás készletek kezelését;
- mérniük az eladatlan termékek éves mennyiségét.
Milyen szankcióra lehet számítani?
A szabályok betartását a tagállami hatóságok ellenőrzik.
Az uniós rendelet alapján a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell meghatározniuk. Ezek között pénzbírság és akár a közbeszerzési eljárásokból történő ideiglenes kizárás is szerepelhet. A pontos magyar szankciókat a nemzeti végrehajtási szabályok alapján kell megállapítani.
Egy ellenőrzés során vizsgálható lehet:
- a megsemmisített termék mennyisége;
- a kivétel jogalapja;
- a minőségellenőrzési folyamat;
- a javíthatósági vizsgálat;
- az adományozási kísérlet;
- a hulladékkezelőnek adott nyilatkozat;
- az éves nyilvános jelentés;
- az öt évre megőrzendő dokumentáció.
